Péntek
Ez a hétvége 2,5 naposra sikerült, köszönhetően Blahoslavnak, aki péntek du.-n
kitalálta, hogy menjünk el a Rieltvei nemzeti parkba, mert itt van közel. És így is lett.
A park rengeteg meglepetést tartogatott többek közt azt is, hogy 7ig nyitva van, így 3 óránk
volt a bebarangolásra, ami persze nem sikerült. A legnagyobb élményt egy hangyász jelentett,
amely épp az út menti termeszvárakból szedte a vámot, strukturálisan nem kímélve annak állagát.
A másik élményt egy orrszarvúpár jelentette, de a távolság miatt fotózni nem nagyon lehetett őket.
A park igazából madarairól híres, így elmentünk a kisebb tóhoz hátha Cseh barátom tud
új madarakat fényképezni. Sajnos itt egy kisebb társaság bulizott, hangos zenével
(a nemzeti parkban- nem kell mondanom hova kívántam őket) de ez a madarakat
nem nagyon zavarta. Sőt a harcsákat sem, akik násztáncukat járták a víz(b)en.
Befejezésképp, gyönyörködtünk, ahogy a nap aranyló sugarai narancsvörösre
festik a tájat, a vászonról csak a távvezetékeket kellett volna kihagyni.
Miközben a szürkületben jöttük kifele az antilopok, gnúk, zebrák meglepően
közel engedtek magukhoz.
Szombat
Szombaton megjöttek Laciék (Laci és Zoli), Blahoslavnak mondtam, hogy jönnek még
magyar ismerősök csatlakozhatnak-e? Sikerült rávennem, így 4-esben
indultunk neki a Tswaing kráter meghódítására. A Tswaing kráterról az kell
tudni, hogy nagyon sokáig azt hittek, hogy vulkanikus eredetű, és csak az
utóbbi évtizedekben bizonyítottak be hogy meteor ütötte a krátert. A kráterben
egy sós vízü tó van. A talaj is sós, annyira, hogy régen kitermeltek a sót.
A túrát kb. 35 fokban tettük meg, egy elég kopár óriás kaktuszokkal szegélyezett
úton, a szenvedést egy zebracsorda feltűnése próbálta feledtetni.
Ezután a tervben a Premier Cullinan Diamond mine következett. A helyszínen
kiderült, hogy csak előre bejelentett látogatók mehetnek be, és vasárnap csak 10-kor van
vezetett túra :-(. Ez sajnos a honlapjukról nem derült ki, így megnéztük a nagy lyukat,
ami
úgy határoztunk, egy pénteken megpróbálunk visszajönni. Elméletileg sikerülhet.
A bányát Thomas Cullinan alapította és az alapítás után néhány évvel 1905(?) meg
is találták itt a világ legnagyobb gyémántját(~3500karát), melyeket Amszterdamban szedtek szét és
csiszoltak meg 3 nagyobb (ezek közül egyik az Afrika csillaga) és százegynéhány briliáns került ki belőle.
Többségük a brit koronázási ékszereken láthatóak.
Vasárnap
Az úticél Pilanesberg, Dél-Afrika 4. legnagyobb vad rezervátuma. Nagy várakozásokkal tekintünk az út fele,
reggel 6kor indultunk. Utunk egy felduzzasztott folyó mellett vitt el mely köré egy nagyon szép városka épült,
fölötte hirtelen magasra törő hegyekkel. Festői látványt volt. A következő érdekes rész, a közvetlen a nemzeti park
előtti szakasz, ami tele volt óriási vörös színű sziklahalmokkal, bármelyiken megjelenhetett volna egy oroszlán.:-)
Mielőtt bekanyarodtunk, láttunk majmokat (baboon típusúakat) kicsiket és nagyokat, de lefotózni nem tudtuk őket, mert elbújtak.
A parkban először reggelizni szerettünk volna, de erre nem volt normális lehetőség, így mindenkinek egy-egy almával
kellett beérnie, és már indulhattunk is az első búvóhelyre. A búvóhely nagyon klasszul nézett ki, de vad az nem volt.
Bohus (Mert Laci ezt a keresztnevet adta Blahoslav barátunknak(Melyik film főszereplője volt Bohus? :-) persze már
elefántürüléket látott mindenhol, de vad még mindig nem volt sehol. Nem baj majd a következő búvóhelyen, ott már láttunk
egy gyíkot és a búvóhelyen felbukkanó hangyának is igen megörültünk. Gondoltam is, ha ez így folytatódik nem
lesz ez jó. A következő tónál, megálltunk a búvóhelynél, és megpillantottuk az első vadakat, gnúk, antilopok, és
zebrák csak úgy tolongtak, hogy minél több fotót tudjunk csinálni róluk.
Ez a nemzeti park teljesen más, mint ahol eddig voltunk, eddig grassland azaz füves fold volt a növénytársulás neve, ott
a vadakat viszonylag könnyű észrevenni, itt viszont bushweld volt, ami azt jelenti, hogy mindenki elbujt a bozótba.
A 2 sasszem Bohus és Zoli voltak, Bohus vette észre az első elefántot, aki egy fa és egy bozót mögött próbált elbújni,
egész ügyesen, mert miután nekem mutatták azután is csak nagy igyekezettel sikerült észrevennem. Zoli pedig a zsiráfok
észlelője díj, mert amíg mi semmit sem láttunk ő már kiszúrta a kecses hosszúnyakú állatokat. Felmentünk egy kilátópontra
ahonnan elénk tárult a táj egész szépségében, és a távolban (nagyon jó volt hogy Zoli is Laci is hozott távcsövet) zsiráfok,
zebrák legelésztek. Itt éppen egy Ausztriából kiszakadt fazon költötte ebédjét és ellátott jó tanácsokkal, hogy merre
menjünk, ha oroszlánt és orrszarvút is szeretnénk látni. Viszont a következő lépés a Pilanesberg center meglátogatása
volt, ugyanis azt az 1 almát, amit reggelire ettünk, már mindenkinek a szervezete feldolgozta. Útközben találkoztunk egy
zsiráf csapattal, akik éppen az orrunk előtt sétáltak el. Hihetetlen volt, mindenki vadul kattogtatott. A centrumba mindenki
éttermeket, Laci úszómedencét is vizionált, így a valóság kicsit meghökkentő volt. 1 rom- újraépítés alatt plusz 2 sátor.
Azért steak és hideg sör volt, a végén már csak a nyugágyat hiányoltuk. Délután elindultunk vízilovakat nézni, de ebből
nem lett semmi, mert megint jól elbújtak viszont láttunk egy elefántot közelről. Mivel az idő vészesen fogyott elindultunk
megkeresni az oroszlánokat, újra találkoztunk az elefánttal, de most már olyan közel voltunk hogy az ormányával akár
meg is simogathatta volna a kis autónkat. Az oroszlános út során megálltunk egy madárlesnél, sok madarat nem, de két
vízilovat láttunk. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ha jön egy látogató, a víziló kijön a vízből, megmutatja magát és visszamegy.
Nem a víziló egy nyugodt állat, csak a füle látszik ki a vízből, de néha még az sem. Ha már ásít az is fantasztikus élmény,
Bohusnak persze ezt is sikerült lefotóznia. Ahogy tovább mentünk egy apa orrszarvút (Zoli szerint fiú volt) pillantottunk meg,
aki kicsinyével együtt falatozott és sétálgatott a tisztáson. Ezek után találkoztunk egy elefántcsoporttal, akik elmélyülten
kajálták az út menti fákat, itt voltak kis bébi elefántok is. Sajnos ragadozókat egyáltalán nem láttunk, de így is mindenkinek
életre szóló élményt jelentett ez a kirándulás. Bohus gond nélkül hazahozott minket, ezt meg is ünnepeltük, mindenki
egy üveg borral Zoli még sajttal, én almával szálltam be a buliba. Egész nap sütött a nap, mire hazaértünk szakadt.
Az idő újfent jól időzített.
Autók. Érdekes itt az autópark nekünk pl. egy toyota tazz-unk von. Ez kb. 20 évesnek néz ki, de vadi új. Nem hittem el,
ezért kinyitottam a motorháztetőt és tényleg 17ekm van az autóban, 2 éves, és közben ez egy 20 éve
gyártott toyota tercel 2e típusú motorral. De vw reinkarnációk is vannak, vadi új 1-es golfok, és kisbuszok.
Hihetetlen. Azon gondolkodom, hogy ezek a gyártósorok megvoltak, vagy újra készítették őket...
Persze a legtöbb autót itt ki adja el? A BMW, és neki nincsenek reinkarnációi...
No comments:
Post a Comment