Olvasnivalo elso nap

Első nap.

Szóval 11:30 körül érzékeny búcsút vettem kedves feleségemtől, és rákészültem, hogy repülni fogok,
és hét órát várok majd Párizsban a reptéren, és ott kiolvasom a Lonely Planet-et melyet Levente adott
nekem kölcsön. Nem így történt. Ugyanis sorban állás közben megismerkedtem Lajossal aki Fourges
(?) be tartott vmi Sagem gyárba. Oda autóval szeretett volna eljutni és ezért béreltek neki kocsit.
Rávett hogy menjek el vele vissza is hoz milyen jó lesz. Magyarország felett gyönyörű utunk volt,
kevés felhő volt, láttuk az Esztergomi bazilikát, a Mária Valéria hidat, átrepültünk a Fertő tó felett,
aztán Bécs után felhős volt az idő, az Alpokból semmit sem láttunk. A repülőgépen utazott egy francia
wado-kai karate csapat, akik nagyon jó hangulatban utaztak. Megtudtuk, hogy sok-sok érmet gyűjtöttek.
Kérdeztem tőlük, hogy mennyi idő bejutni a városba autóval 20 perc, metróval 1 óra mondták ők.
Így is kalkuláltunk Lajossal. A kaja finom volt garnéla volt, amihez vörösbort ittunk, és már én sem aggódtam,
hogyan érek vissza a reptérre és nem csak a wado-kai-osoknak volt jó hangulatuk....
Simán megkaptuk a bérelt kocsit (Nem úgy, mint Lajos a repjegyet, mert neki állítólag megvették, de aztán
mégsem így az utolsó pillanatban vette meg Ferihegyen),daewo akarom mondani Chevrolet matiz.. Ahhoz
képest, hogy ilyen neve annyira nem is rossz.. Mindenesetre se, Párizs térkép se semmi de irány Párizs tartunk
a centrum felé, én azt se tudtam, hogy merre helyezkednek el a nevezetességek, de Lajos sem. Nembaj az Eiffel
tornyot csak megtaláljuk gondoltuk. Aztán megpillantottunk egy vasutat Eiffel torony stílusban, gondoltuk az megy
oda így követtük. Egy így is volt, ugyanis megkérdeztem egy robogóst mellettünk, aki sokatmondóan vmi olyasmit
válaszolt, hogy igen jó messze, és ekkor már bent álltunk a dugóban. Gondoltam szálljunk át a vasútra biztos
odavisz... És tényleg, leparkoltunk, vettünk jegyet aztán irány a diadalív Charles De Gaulle. A metró ugyanis nem
vitt el az Eiffel toronyig, csak a Diadalívig így ezek lettek látogatásunk célpontja, sajnos többre nem igazán volt idő.
A Diadalív nagyon impozáns szép stb., meg kell nézni, és itt van egy híresen nagy körforgalom :-) Majd lerohantunk
az Eiffel toronyhoz. Lélegzetelállító óriás kecses vasmonomentum. A Szajna partján.
Látni kell és kész. Párizs, már az a kis szelet, amit láttunk belőle nagyon megfogott, az emberek segítőkészek,
beszélnek veled angolul, tiszta (bár a sötétben nem nagyon láttunk hova lépünk), de tisztának tűnik, mindenképp
megérdemel egy hosszú hétvégét. Számomra megdőlt a nacionalista francia kép aki csak franciául hajlandó
hozzád szólni stb.. visszajövök az biztos (1 hónap múlva tuti). Szóval a visszaút kalandosra sikerült, mert most
már a visszirány is bedugult, nem lehetett közlekedni a városban így Lajos váltott nekem annyi Eurót amivel ki
tudtam metrózni a reptérre. Mivel a metrót elég nehezen találtuk meg visszafelé jól eldugták- és nem is tudtunk
egyből az autóba ülni jó kis késéssel számoltam, és aggódtam, hogy nem érem el a gépet, de a metró egy TGV
volt, így ezt is kipróbáltam most itt ülök a 2f terminál 52-es kapujában és várom a gépet, a kaját és még csak fél 10 :-).
Nagyon megérte ez a kis kiruccanás Párizsba nem bántam meg!

Üdv Zoli