Cape Town, Lesedi

Nos, itt varok a 6-os kapunal, mikor bejelentettek, hogy kesik fel orat csúszik az indulás.
Klassz, így legalabb megírom a hétvége eseményeit.
Pénteken, mindenki ajándékot akart venni, ezért Laci segítségével leinformáltuk,
a környező bevásárlóközpontokat. Hm a választás egyértelmű volt, Pretória mellett
a ... bevásárlóközpont. A bandából csak Bohusnak sikerült értelmes dolgott venni,
márpedig egy fényképezőgépállványt, mi igazából csak szenvedtünk, Szerencsére,
Zoli felfedezte hogy van IMAX mozi, (nagyon nagy vászon) ahol megnéztünk egy filmet
a "big 5"-ról. Így szerencsésen túléltük ezt a bevásárlást, utólag azt mondom semmit
nem érdemes venni - hacsak nem az érzés kedvéért - mert a reptéren minden megkapható.
A vásárlás után életem egyik legjobb lábtenniszén vettem részt, a megkoronázásképp
este haltálat ettünk a szokásos helyen (Tavern Vorna Valley), isteni volt.

Másnak irány Fokváros, itt összeszedtük Patrikot, elfoglaltuk a szállást, (igazi hippitanya),
majd irány a Table Mountain. Mivel Patrik enyhe bokaszalaghiányban szenved, ezért vele a
Cable Car-t választottuk, míg a többiek gyalog vágtak neki az útnak. A tetőn páratlan
kilátás fogadott minket, itt tettünk egy kisebb sört, akarom mondani kört, aztán söröztünk,
és ettünk egyet a gyönyörű kilátás mellett.
Miután mindenki megtömte bendőjét, elindultunk megnézni milyen az Atlanti óceán,
Patrik kollégái szerint hűvös, 10-12 fokos. Nekem a lábam lefagyott, de Laci és Zoli
megfürödtek benne.. akkor nem voltak annyira feldobva tőle, de miután átmelegedtek
már ők is nagyon örültek.

Megszakítjuk a beszámolót, ugyanis leirom hazautam történetét, Bohus hozott ki
a reptérre mert autót kellett váltania, és mikor kiszálltam leszart egy galamb, gondoltam remek,
legalább szerencsém lesz. Mindent megvettem a reptéren amit szerettem volna,
de a gép késik, majd a beszállásnál invalid class hibával jelezte a gép hogy nem tetszik
neki vmi. Most hogy a gép szúrt el vmit, vagy Orsinak esett meg rajtam a szíve,
még nem tudom, de mindenesetre az első osztályon utazom az első sorban,
és a menü struccnak igérkezik. Itt elfér a lábam. Ja és rájöttem, hogy kedvenc
állatom a zsiráf. Így 28 évesen ideje volt kitalálni :-).

Este a kikötőben vacsiztunk, a szokásos hal-kagyló-rák kombót,
de én ettől nem voltam annyira elájulva. Lehet, hogy nem voltam elég éhes.
mert a többiek nagyon meg voltak elégedve.

Ezt követően a kupaktanács úgy döntött, ugorjunk fel a Tábla hegy
lábához, a látvány mindenkit magával ragadott, talán kivételt képez ez
alól Zoli, aki Bohus fénykéepzésmániája miatt dohogott.

Este miután Bohus és Zoli lefeküdt, (Patrik más szálláson volt) Lacival még
végigsétáltunk az utcán(Longstreet), ahol eléggé pezsgett az éjszaka.(ilyet már rég nem láttam,
ugye mert Midrandben nem nagyon lehet este kimászkálni, persze van akit
ez nem érdekel...az új orosz srácok nightclubokba járnak... szerencsére eddig
még megúszták.

Reggel nehezen ébredtünk, gyorsan leellenőriztük a közeli piacot, mindenki vett
egy kis ajándékot és irány a Fok.

Már az odaút is lélegzetelállító volt, többször megálltunk fotózni, és szemunk csak falta
a látványt. Igazából nem is tudom milyen jelzőket használjak, azt hiszem kevés vagyok
ahhoz, hogy ezt szavakba öntsem.A fényképek magukért beszélnek, és ugye ez csak egy fénykép
A fok két entitásból adódik össze, van a Cape Point
és a Cape of good hope. Természetesen mindkettőhoz kimentünk csináltunk fotókat,
a Jóreménység fokánál láttunk mormotákat is, akik egyáltalán nem voltak félősek. Bohus,
szerintem rekordot döntött, az elkattintott képek / hétvége időegységben, pedig a múlt héten
már azt hittem, hogy azt nehéz fokozni. Ja a Cape Pointnál vannak a világitótornyok, és
ezek a pontok egyike sem a legdélibb pontja Afrikának, A legnyugatibb legdélebbi, vagy vmi ilyesmi.
Nagy minusz jel az ABC-nek ahol nem lehetett sört kapni, viszont a szendvics finom volt.

Mivel az idő elszaladt, a bálnák leléptek (kb 3 hete), és Patrik gépe is indulni készült,
úgy gondoltuk továbbállunk. Simon's Town-ban ettünk egy estebédet, majd megfürödtünk
az Indiai Óceánban. Jelentősen melegebb volt mint az Atlanti, ez kb 18 fokos volt.
Bohus elment inkább pingvineket fotózni, de mi is láttunk egyet aki átjött a kolóniától
a strandra egy kicsit napozni.

Patrik talált egy rövidebb utat a reptérhez, hm, ez olyan útnak sikerült hogy Laci is csak lassított
a pirosnál. Miután Patrikot leráztuk, (ő persze egy kis ballasztotot hátrahagyott nekem) hazahúztunk
és elhatároztuk, hogy a tegnap kinézett
étteremben vacsizunk. Persze zárva volt. Így egy még jobb helyet találtunk, ahol,
a Zoli Krokodilt, Laci Struccot, Bohus Elandot, és pedig egy mixet (Eland, Kudu, Springbock)
ettem. Fenséges volt.

Reggel hazaröppentünk Jburgba, a többiek tanfolyamra én pedig Lesedibe mentem.
Lesedi egy skanzen szerű falu, ahol öt Afrikai népcsoport falutípusát mutatják be,
Zulu, Sotha, Basotho, Pedi,?, és elmondanak pár szót a történelmükről.
Az egyik ilyen sztori, az arról szól hogy amikor az angolok és skótok,
támadtak a Zulukra, akkor a vezetőjuk, azt mondta hogy nőkkel nem harcolnak(skót szoknya),
és ezért el is vesztették a csatát.
A faluk körbejárása után van egy kis törzsi tánc, meg egy klassz ebéd, mindenféle vaddal,
zöldésggel. Igazából nem mondom, hogy nem jó, de azt sem tudom modnani hogy jó volt,
Érdekes volt, de nagyon keveset mondtak el az egyes népcsoportokról, szóval egy Szentendrei
skanzen ezerszer jobb, de ez meg Afrikában van :-)

És most itt ülök az első osztályon és kortyolgatom a gin-tonicot. Azt hiszem, újra egy életreszóló
élménnyel lettem gazdagabb, azzal hogy eljutottam Dél-Afrikába. Persze az érzéseim ambivalensek,
mert a közbiztonság szintje a béka segge alatt, a szegények és gazdagok között óriási szakadék tátong
rengeteg a kunyhónegyed, óriási a szegénység. Persze az apartheid, bő tíz éve ért véget, idő kell, hogy
a fekete lakosság felzárkozzon. Én nagyon drukkolok nekik, jó lenne ide 15 év múlva úgy visszajönni, hogy
nem attól retteg az ember, hogy mikor veszik el a pénzét, vagy mikor lövik le a fényképezőgépért.